A húsvéti hagyományok tiszteletére szerveztünk egy tájfutós locsolást. Ami nagyon jól sikerült. Reméljük hogy ebből egy új hagyomány válik majd kis közösségünkben.

Az egész közös program a HOB-ról való hazaúton jutott Werner Péter eszébe. Melyet a busz hátsó fele jól fogadott. Így tehát megvolt, hogy mit csinálunk húsvét hétfőn. Vasárnap este megtárgyaltuk a program részeit. A társulat jó korán kezdte a locsolást a Kovács családnál mivel bennfentes információkat kaptunk bizonyos személytől, hogy a Filó 9 után nem lesz otthon. Habár én még itt nem voltam jelen. De Werner Péter, Baumholczer Máté, Kovács Barnabás és Kazal Márton már ott volt és bemelegítette a vödröket. Hallomásból tudom, hogy ott is nagyon jó fogadtatásba volt részük. Onnan a paraszt irányába indultak, hogy Lázárt és engem felvegyenek. Miután beszálltunk elindultunk a húsvéti futás helyszínére. Mikor oda értünk máris érvényesült a jó szervezés eredménye. Így hát nem a mandulásba parkoltunk, hanem a mandulás fölötti kis leállóba. Majd elkezdtük megtölteni a vízi pisztolyokat, hogy a gyanútlan edzésre érkezőket meg tudjuk lepni. Elbujt a csipet csapat a mandulásban lévő háznál. Majd megvártuk, hogy elkészüljenek a futók. Mikor elindult az edzés tudtuk, hogy Zsóka néni lesz az áldozatunk. A ház északi falánál vártunk mikor Zsóka néni elsétált mellettünk és kitekintett felén azt hittem, hogy lebuktunk. Persze mi a mesteri álcaruhánkkal simán beleolvadtunk a barna háttérbe. Főleg Peti a fehér kockás ingével. Így hát nem buktunk le. Majd hosszú másodpercek teltek el és megkezdtük a rohamot. Zsóka néni ledermedt, de a mellette lévő férfiak Lurkó és Jani egyből vették a lapot és arrébb álltak nehogy lefröcsköljük őket is. Utólag még verset is szavaltunk Zsóka néninek.Ez után indultunk a következő házhoz. Út közbe harcba keveredtünk a Vozár Matyi csapatával. 

Mikor elhaladtunk mellettük lehúztuk a kocsi hátsó ablakát és szódával lefröcsköltük őket. Majd ezután elérkeztünk a Viniczai családhoz ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Miután megvolt a locsolás megérkeztek a Matyiék is velük megegyeztünk, hogy a Viniczai ház területe fegyverszüneti zóna. Míg ettünk ittunk láttuk, hogy a Matyiék elhasználták az összes muníciójukat. Így mikor könnyes búcsút vettünk a házigazdáktól, közöltük velük, hogy kiléptünk a demilitarizált területről. Majd lassan összekészültünk és elindultunk a Tóth családhoz. Most útközbe a kocsi másik oldaláról a Máté sorozta meg vízi ágyújával szegén Lukácsékat. Útközben megálltunk és feltöltöttük a tartalékunkat, ami összesen 20 liter víz volt. Elértünk a Tóth házhoz ahol nem akartak nekünk kaput nyitni. De mi láttuk, hogy bent vannak így Máté felvetette, hogy mászunk át a kerítésen. Mikor már neki álltunk volna bemászni akkor a Barnus szolt, hogy itt egy srác, aki itt lakik. Oda jött a kisgyerek és simán elhúzta a kaput. Kicsit csalódottak voltunk, hogy ennyire bénák vagyunk. Mikor bekopogtunk a lányok már esőköpenybe jöttek ki. De az is kevés volt a mi nehéz fegyverzetünk ellen. Szegények bőrig áztak. Majd ide is behívtak minket. Innen egy kézifékes fordulóval elindultunk a Katához. Mikor megérkeztünk láttuk, hogy már van ott egy nagy csapat. Ennek a teamnek tagja volt a Szuromi Matyi is. Majd megöntöztük a Katát is. A húgocskája később jött így neki csak szóda maradt, de a nővére saját maga feláldozásával megvédte őt. Ezután nekiálltunk beszélgetni az ott lévő társasággal. És egy rég nem látott arcot is újra találjoztunk a Harsányi Miklóssal. Ő már kissé ittas állapotban kifejezte a viszont látás örömét. Majd miután 4szer is tudata a Mátéval hogy szerinte egy évig nem járt edzésekre nagy bánatunkra elindultak. Ezután nem sokkal mi is elindultunk. A kocsiig való út során nagy örömömre szolgált, hogy a Peti lefényképezte a Matyit olyan pozícióba, amiről korábban a Peti és a Kazi esetébe is lemaradtam. Majd tovább mentünk a Szuromi családhoz. A Lucát hívta a Máté, de nem vette fel a telefont majd mikor oda értünk a Máténak kétszeri kopogás után se nyitottal ajtót. A Máté ösztöneire hallgatva benyitott egy vízi pisztollyal a kezébe és meglátta Lucát ahogy  a mosogató gépnél matat. Oda surrant mögé és elkapta a nyakát a fejéhez meg vízi pisztoly szorított. De még így se akart kijönni ezért a Kazival ketten kis ösztönzés hatásra kicsábították a ház elé. Ott egy kissé megöntöztük. A Luca ez után gyilkos tekintettel nézett a Mátéra. Innen gyorsan húztuk a csíkot. Majd megérkeztünk a Vonyó házhoz. Ott egy hapsi segített nekünk kihívni a Virágot. Méghozzá olyan szöveggel hogy a „Mamától át kéne hozni a forró levest!” Ezután a Virág rohant segíteni. Majd mikor az ajtóba meglátott minket kissé lefagyott. Aztán ő is fürdött kicsit. A gumicsizmájából a végén önteni lehetett a vizet.  Azután megkínáltak minket a Létra féltett házi páleszából. Majd rohantunk az utolsó házhoz a Patakiékhoz. Itt is volt egy meglepetés lány méghozzá a Lajos Luca. A lányokat némi szóbeli ösztönzésre a ház elé jöttek ahol az utolsó öntözésen is túl lettünk. A gyors sofőrnek hála 11:58 kor sikerült befejezni a locsolást. Itt is megvendégeltek minket majd elindultunk haza.

Remélem jövőre is megismételjük ezt a programot mivel egy remek délelőttöt töltöttünk el együtt. Ebből egy remek hagyomány válhat. J

Tóth Péter szerzeménye.