Svájci edzőtábor

Szerdán (szeptember30án) korán reggel indultunk Svájcba edzőtáborozni Budapestről egy kisbusszal és egy autóval. Az indulás nem volt valami hatékony ahhoz képest, hogy 6.30kor akartunk indulni és 8 után még Pest szélén voltunk, de a lényeg hogy elindultunk. Zsigmond Száva és Scultéty Márton volt a csapatvezető. Összesen 14-en voltunk, a PVSK-ból Lucával mentünk. (+ Weiler Virág, Zacher Márton, Peregi Dani, Dalos Máté, Miavecz Balázs ,Péntek Gréti, Sárközy Zsófi, Ormay Misi, Bakó Áron, Bugár Gergely).

Szerdán olyan 6 körül megérkeztünk az edzés helyszínére -Chur nevű kisvárosba- ahol egy sprint edzésünk volt, de az edzés végére már besötétedett és fejlámpánk nem volt, így elég nehézkesen láttuk a térképet…(nem láttuk  ) Ezután átmentünk szálláshelyünkre ami még egy fél órára volt-egy katonai bunkerben a föld alatt.

I

tt laktunk egészen vasárnapig a szegediekkel, akik szintén velünk edzőtáboroztak…a szállás igazából egyetlen szobából állt, nyikorgó emeletes ágyakkal, meg egy konyha-szerű helyből. Igazából nekem nagyon tetszett, mert egy baráti légkör alakult ki ez által attól, függetlenül, hogy éjszaka az ágyak nyikorgásától elég nehezen lehetett aludni. 

Csütörtökön 2 edzésünk volt ugyanazon a terepen. Délelőtt csak ismerkedtünk a tereppel, 50percet lehettünk kint, délután pedig párosan futottunk egy-egy pályát. Nekem nagyon tetszett a terep, igaz nehéz volt a tájékozódás, a térkép kiolvasása, és a haladás is a terepen, mert tele volt a talaj ágakkal, buckákkal, sziklákkal - küzdeni kellett. Sikerült 75 perc alatt 5.5 km-t futnunk Lucával.

Pénteken egy tömegrajtos edzésünk volt hasonló, részlet gazdag terepen. Délután kimentünk a Világkupa helyszínére ahol Luca, Áron és Bugic indultak.  Gyönyörű helyen volt a versenyközpont, Arosa-ba a hegyek között. (1 órára a szállásunktól)

Szombat- vasárnap délelőtt részt vettünk a világkupa kísérő versenyén, délután meg szurkolhattunk a többieknek. Első nap (normáltáv) nekem valami borzalmasan ment, az első 3 átmenetben rengeteget kavarogtam a pontok környékén, mind fizikailag - mivel sok szintünk volt- mind technikailag kihívás volt a verseny..az eredményem nem lett valami fényes, de a terep ettől függetlenül nagyon tetszett. Vasárnap középtáv volt, ami sokkal jobban ment. A nap úgy kezdődött, hogy lent a szálláshelyünkön szakadt az eső így sejtettük, hogyha felmegyünk 2000m-re, ott valószínűleg inkább hó fog esni. Így is lett. A versenyközpontból még felvonóval vittek fel minket a rajtba (2200m-re) és mikor indultam volna ki a rajtba, elkezdett esni a hó, aminek én igazából nagyon örültem! Fent a rajtban már inkább zuhogott és egy 5 cm meg is maradt szóval az egész pályát szakadó hóesésbe futottam végig-ami picit a futást nehezítette, mert féltettem a bokámat, de ez a nap egész jól ment és elégedett voltam magammal meg persze a gyönyörű hellyel is.

Délután megnéztünk a világkupa utolsó futamát a Sprint váltót és utána még a környéket is körbejártuk egy picit, végig fotóztuk. A Világkupa, nézőként is nagyon élvezetes volt (legalábbis nekem), láthattam a nagy tájfutókat és csodálhattam őket.  Vasárnap a szegediek már hazautaztak, mi még maradtunk egy napot a bunkeres szálláson, másnap pedig tovább mentünk a jövő évi Junior Vb helyszínére. Útközbe kettőt edzettünk. Délelőtt ismét felvonóztunk az edzés rajtjába (500m-rel magasabbra), olyan 2300mre (azt hiszem), és onnan ment a pályánk, amibe eléggé sok lefele volt és egy nyíltabb, ugyanakkor egyben fenyveses mocsaras terep volt. Az elején egy rét szerű rész volt - a rajtból egy jó ideig láthatták a többiek, hogy merre megyek, és hogy kerülöm ki a bocikat, akik nagyon lelkesen néztek minket, ahogy futottunk.  Ez a terep a JWOC normáltávjához hasonló terep volt. Az összes edzésünket svájciak tervezték részben azok, akik a Junior Vb pályáit is fogják. Délután a váltó terepéhez releváns részen futottunk, itt viszonylag rövidebbet, mert az előző edzés eléggé elhúzódott és a két helyszín között volt egy kis utazás is a hatalmas hegyek között. Este a JWOC fő szállásán aludtunk, egy youth hostelben. Kedden délelőtt edzettünk 2 sprintet két kisvárosban: az első edzés dowhill pályákból, állt egy elég meredek óvárosba - 4 rövid kispálya, - ahonnan siettünk át a második edzésre, ami csak egy 2km-es városi pálya volt. Mindkét sprint edzés nagyon technikás, figyelős volt, de a szintekkel is kellett küzdeni. Délután, olyan 1-fél2 körül sikerült elindulnunk haza és 11 után értünk Budapestre.

Az egész edzőtábor nagyon élveztem. Az edzések nehezek voltak, de így megismerhettük pár svájci terep jellegét, és láthattunk mennyit, és hogyan kell készülnünk, ha jövőre szeretnénk kijutni aJWOC-ra, vagy csak simán jobbak akarunk lenni. Edzések közbe sokszor az is nehézséget okozott, hogy ne kalandozzak el és nézzem a tájat, a hegyeket és ne álljak meg gyönyörködni. Szerencsések voltunk, mert a hideg ellenére minden nap sütött szinte a Nap. A csapat is nagyon jó volt - mint máskor is - nagyon jó hangulat volt: rengeteget nevettünk, beszélgettünk és idegesítettük egymást.  Örülök, hogy kimehettem Svájcba és remélem, még sokszor vehetek részt ilyenekben, mert nagyon megéri! 

Csenge