ROB-ORVB 2015

Az út roppant hosszúnak ígérkezett, és az is volt… de végül is épségben megérkeztünk Szegedre! Este későn érkeztünk, így nézelődni már nem volt időnk, igyekeztünk minél hamarabb lefeküdni. Elalvás előtt még egy megbeszélés, tájékoztatás volt a versenyről, amit nem volt ajánlatos kihagyni. Mi (PVSK) egy kollégiumban laktunk, ami ott Szeged belvárosában volt (megjegyzem: rendezett és szép kollégium). Másnap korán keltünk, és mentünk ki a versenyközpontba, 9-kor már a karanténban kellett lenni (ahonnan nem szabad ugye késni). Szerencsére nem voltunk messze a versenyközponttól, 15 perc alatt át is sétáltunk.

Az idő a futóknak kedvezett, ugyanis gyönyörű szép időnk volt. Az első versenyszám a selejtező volt, ami Szeged K-i részén került megrendezésre, amihez nekünk (Ny-i oldalon lévőknek) át kellet menni a hídon, ami nagyon szép volt. A karanténban nagy tömeg volt, mint ahogy azt előre sejtettük is. Bemelegíteni nagyon eléggé volt a tömeg miatt.

Amikor elindultam a pályámon eléggé izgatott voltam, igyekeztem koncentrálni, amire máris szükségem volt az 1. pontra (pár pillanatig a 8.-ra hittem azt hogy az 1.). Végül szerencsére nem volt belőle galiba. Jobban oda kellett figyelni a 3-4-5-6-os pontomra, ami végül szintén jól sült el. A pálya vége egyáltalán nem volt technikás, csak nyomni kellett. Amikor beértem, nem voltam túl elégedett magammal, ugyanis nem fáradtam el annyira a futásba.

Miután mindenki lefutotta a pályáját, nagyjából 3 óra múlva kezdődött a döntő. Ezt a karantént sem lehet valami szellős kis helynek mondani, de ezt is túléltük. A PVSK-ból sokan bejutottak az A döntőbe, így számukra ez egy technikásnak mondható pályát jelentett (én csak B döntőt futottam, mert nem kerültem be az első 24 versenyző közé). A rajthoz egy hosszú - épületen belüli - folyosó vezetett, amit nagyon érdekes megoldásnak találtam (persze jó értelemben). A rajtban már nem voltam annyira izgatott, mint a selejtezőben, mert B döntősként már úgysem érhetek el semmilyen eredményt. A pálya ahhoz képest, hogy B döntős volt, igazán jó pálya volt, kellő technikai megoldásokkal. Erősen oda kellett figyelni, hogy mi hol van és hogy honnan is kéne megkerülni, de ez mind iszonyú jó volt.

Eredményhirdetés után mindenki visszament a szállásra lepakolni és készülődni a vacsorára (előtte páran misére mentünk). Vacsorázni egy belvárosi étterembe mentünk, utána pedig szétnéztünk egy kicsit az éjszakai Szeged belvárosában (nagyon szép). Utána meghallgattuk a másnapi  sprintváltóról való beszédet, ahol elmondták ki kikkel lesz egy váltóban. Én személy szerint Ortmann Andrissal, Kovács Grétával és Szuromi Hangával voltam (mint harmadik futó). Mivel Magyarországon először rendeztek sprintváltót, volt mit megbeszélnünk. Másnap is korán ébredtünk, és mentünk is ki a versenyközpontba. Most mindenki jobban izgult, mint eddig (lehet hogy nem, csak mivel én nagyon izgultam ezt láttam mindenkin).Tömegrajttal Gréta ment ki, nagyon szurkoltunk neki (mint amúgy mindenkinek).

Nem volt sok ideje Andrisnak bemelegíteni, mert Gréta kb. 15 percet jött, ami nagyon jónak számított. Mikor Andris kiindult a pályájára, kezdtem aggódni, hogy mindjárt én jövök, de csak melegítgettem tovább. Egy idő után furcsa volt, hogy nem volt ott az Andris, így visszamentem a többiekhez a melegítésemből és megkérdeztem, hogy hol lehet Andris, amikor is közölték velem, hogy már átfutott…Na ettől a mondattól nagyon elkezdem izgulni. Beálltam a rajtba, és próbáltam fegyelmezetten várni. Aztán megérkezett…Nagyon dobogott a szívem, de igyekeztem koncentrálni, ami szerintem be is jött. Kiindultam egy jó kis pályára, amit nagyon élveztem, és most rendesen futottam (nem úgy mint a selejtezőn). A pálya során nagyon elfáradtam, (főleg agyban, csak zakatoltak a kódok a fejemben). Én úgy gondolom hogy ez a futás most jól sikerült (számomra, azért nyilván sokan elvertek a pályán). Nagyot szurkoltunk a végül második helyezett PVSK 1-es csapatnak (nem múlott sokon). De nem csak nekik szurkoltunk, hanem mindenkinek. Nekem is szurkoltak, ami nagyon jól is esett (köszönöm szépen!). Érdekes és izgalmas versenynek lehettem tanúja, ahol is villantott a PVSK-s csapatszellem… A hazaút hosszú és unalmas volt..., de megérte elmenni!

Vozár Matyi