Liburnia O-meeting 2015

2015. március 13.-án négyen (Kersity András, Mező Éva, Tóth Marianna, Gyenizse-Nagy Balázs) indultunk el Pécsről a Krk szigetre, az ott megrendezett Liburnia Orienteering Meeting versenyre. Később csatlakozott Fluck István is. A versenyre Pécsről még Pataki Gábor és Pataki Réka is jött.

Reggel 9 óra körül indultunk Pécsről, így kora délutánra már oda is értünk. A szállás Malinskán volt, a szállás elfoglalása után itt sétáltunk egyet a tengerparton. Este még elmentünk Vrbnikbe. Másnap, mivel csak 13:00-kor kezdődött a verseny, elmentünk Krk városába, és ott is körülnéztünk. Onnan egyből a verseny helyszínére mentünk, ami a sziget ÉNY-i részén egy kis félsziget volt, közel a szigetre átmenő hídhoz.

Ennek a futamnak a nehézségét kevésbé a pálya technikássága, inkább a futhatóság okozta. A terep csupa szikla volt, csak kisebb területek voltak, ahol nem sziklára lépett az ember. Ez a térképen sötét sárgával volt jelölve. Ennek ellenére nagyon oda kellett figyelni, mert a sziklák között sokszor csak nagyon közelről lehetett észrevenni a pontot. E mellett a láb elé is nagyon kellett figyelni, mert könnyen félre lehetett lépni.

A pálya elején rögtön bevittek az éles sziklák közé. Egy kicsit féltettem magam, mert folyamatosan botladoztam köztük, de viszonylag hamar megszoktam. Túl sokat nem hibáztam, főleg kicsiket. Az első hibám a 3-as pontra volt, itt egy kicsit fölé csúsztam a pontnak, mert megláttam feljebb egy teraszhoz hasonló területet, és azt hittem, ott lesz a pont. Persze nem ott volt.

Utána rövidebb átmenetek következtek, majd az első hosszabb átmenet a 10-esre volt. Sokáig gondolkodtam, merre lenne a legkisebb szívással eljutni oda, végül úgy döntöttem, megpróbálok minél jobban irányba menni. Sikerült, bele”futottam” a pontba. A következő pontnál csak a végén kellett odafigyelni, odáig csak viszonylag az irányt kellett tartani. A végén a hegyoldalban alig lehetett haladni, mivel az is tele volt kövekkel. Egy kis mellécsúszással sikerült megtalálnom a pontot.

A 12-esre végre sikerült leraknom azt a srácot, akit még 6 átmenettel ezelőtt összeszedtem. Ő az alsó (kék) útvonalon ment, én a felsőn (piros) a kőfal mellett, ahogy a térképvázlaton látszik. A végére kaptunk még pár sziklamentes átmenetet, és beértünk a célba.

Ezt a napot sikerült kicsit kevesebb, mint 5 perces előnnyel zárnom, így nyugodtan vártam a következő futamot. A verseny után még lementünk a tengerpartra vacsorázni, majd Bandival még lementünk a tengerre egyet fürdeni, de egyikünk sem bírta egy percnél tovább a vízben. Az esti program Opatija volt, itt is sétáltunk egy másfél órát.

Másnap reggel (mivel most már 10 órakor volt „0” idő) , egyből a versenyre mentünk, aminek a célja most a Krk város melletti Krk kempingben volt. Az itteni terep a fizikai mellett technikailag is nagyon nehéz volt. A terület teli volt kőfalakkal a fél méter magasságútól a 3-4 méter magas, 7-8 méter szélesig. A nagyobbak tetejére pluszba építettek még egy kisebb falat is.

Az elején próbáltam lassan indulni, hogy megszokjam a terepet, de mivel egy 21E-s versenyzővel együtt indultam, és az ő pályája is abba az irányba indult, futottam utána. Később azért ez a tempó lassult. Az első gondolkodtató átmenet a 3-asra volt. Mivel az ösvényeken, utakon sokkal gyorsabban lehetett haladni, mindenhol arra törekedtem, hogy minél többet fussak azokon. Itt is kiugrottam a Ny-nak tartó ösvényre, majd délnek fordultam, és lefutottam a nagy útig. Innen az volt a tervem, hogy elfutok a balra leágazó nagy út előtti ösvényig, majd azon elindulok dél felé, de azt hittem az előtte lévő kőfalra, hogy az már az ösvény, így elindultam rajta. Egy óriási, keresztbe dőlt fa térített magamhoz, onnan átugrottam az ösvényre, és ott átvágtam a ponthoz, mivel az a rész nem volt annyira köves.

Ezt ennél rövidebb átmenetek követték, ahol jól kellett tudni követni a falakat, különben nagyon el lehetett veszni. Szerencsére a 6-os kivételével egyikre sem hibáztam. A 6-osra kiléptem a két szorosan egymás mellett futó falhoz, azokat követtem egészen a nagy útig. Azt hittem, a falak között jól lehet majd futni, de sajnos tévedtem. Az út után átvágtam a tisztáson, és az útkanyarba akartam kiérni, ehelyett egy kicsit Nyugatabbra értem ki. Innen már érdemesebb lett volna a kőfal mellett elmenni a pontig, de én elindultam az ösvényen, ami mellesleg az éles kanyar után eléggé járhatatlan lett, így lementem a mellette lévő tisztásra.

Folytatódtak a rövid átmenetek, és elértem a frissítőpontig is, ami nagyon jókor jött. Ezek az átmenetek nem okoztak igazán fejtörést, inkább a pont közelében volt nehéz, megtalálni a pontot.

A következő hosszú átmenet. Ezen már átmenetekkel előbb elkezdtem gondolkodni, merre fussam, végül csak helyben döntöttem el. Eredetileg a déli útvonalon (kék, egy kicsit rosszul látszik) akartam futni, az úton végig, majd az ösvényen fel északnak a pontig. El is indultam arra, de végül nem ezt választottam, mert a másik irányban ki tudtam használni újra a frissítőpontot, és itt a nagy útról is nehezen találtam volna meg azt a falat, amelyiken le kellett volna mennem. Így az északi utat választottam, még egyszer frissítettem, majd elindultam tovább az úton, számoltam a leágazó utakat, majd a tiltott területes elágazásnál délnek fordultam. Sajnos itt kezdett kijönni rajtam a fáradtság, így elkezdtem kisebb-nagyobbakat hibázni, először a tiltott terület utáni kis ösvényre fordultam le, de hamar észrevettem, majd miután lekanyarodtam a helyes ösvényre, a két éles kanyar után egy sziklafallal előbb lefutottam róla, egyenesen a bozótba. Ott kerestem egy kicsit a pontot, majd kifutottam a bozót túloldalára. Onnan még egyszer nekivágtam, másodszorra sikerült is. Ezt a nagyobb kivágaton is jelöltem: a piros az első köröm, a kék a második.

Következett három jelentéktelenebb átmenet kisebb hibákkal, majd a következő kiemelendő a 14-esre. Ezen is sokat gondolkodtam, merre fussam, végül úgy döntöttem, körbe futom úton. Kifutottam a nagy útra, majd Nyugatnak fordultam, és elmentem a 11-estől É-ra lévő útig, azon lefutottam a déli útra, amin elmentem a következő nagy leágazásig, ott lekanyarodtam. Itt sajnos tovább futottam, mint kellett volna, mert nem találtam tiszta területet, ahol le lehetett volna menni az útról. Végül egy bácsi után bementem, be is ragadtam a szedresbe. Innen már csak egy gyors útfutás volt a célig.

A terep technikásságát az is mutatja, hogy a 150 fős mezőnyből 3 ember tudott 10-es km átlagon belül futni, a M21E dobogósai. Én ezen a futamon 2. lettem, de összetettben nyertem. Rajtam kívül Pataki Réka, és Kersity Andris is nyerte a kategóriáját, Tóth Marianna pedig 2. helyezést ért el.

Összességében egy nagyon jó verseny volt, sajnos kis mezőnnyel, de annál színvonalasabb pályákkal és rendezéssel, és nem utolsósorban gyönyörű terepekkel.

 A verseny helyszínéről már egyből indultunk haza, vasárnap este 8 óra környékén értünk Pécsre.

Képek, térképek megtalálhatók itt: https://www.facebook.com/LiburnijaOrienteeringMeeting?fref=ts

Gyeni