Éjszakai OB elemzés
Bizonyára mindenki elfelejtette már az éjszakai bajnokságunkat, amit számunkra talán a legkedvezőbb helyen, a Vízfőn rendezett a Meteor. Azok, akik nem jöttek el vagy túl keveset hibáztak és nincs mit elemezniük, azoknak íme az elemzésem:R-1. Útvonalválasztás miatt nem nagyon kell törni a fejünket, de azért a bozótokat mindenképp érdemes kikerülgetni J. Már az átmenet egyharmadánál végigfutott a rettegés a gerincemen, amikor abba a helyzetbe kerültem, hogy nem tudtam pontosan, hol vagyok (ez éjszaka nem ajánlott). Szerencsére rövid idő múlva kiértem az ösvényre, északnak állítottam a térképet, és nyomni újra. A nagytöbör nyergéből szemből jól megtámadható a pontot előző völgy, a felhagyott ösvény.1-2. Nem akartam kifutni az útig, ezért figyeltem a kifutási irányra, az irtás szélén magasodó bozótfoltot könnyen lehetett követni, majd átérve az úton pedig a gödrök könnyítették meg a ponthoz tájékozódást.
2-3. A kettesről elindulva a cipőfűzőm kikötődött, megálltam és bekötöttem( még nagyon a pálya elején vagyunk). A tevem az volt, hogy a műutat átugorva haladok a lila dózer mentén , majd még a pont előtt rácsatlakozok az ösvényre, felülről fogom a pontot. Mikor az átmenet felénél a töbrös völgyhöz értem, inkább jobbról kerültem, egy kis szintet megtakarítva. Akár fél perccel is gyorsabb lehetett volna a kékkel jelzett útvonal, maximum a betonútról való betérés okozhatott volna problémát. Az ösvényről későn kanyarodtam le, de észre vettem az ahhoz közel eső gödröt, amiről visszafordultam a pontra.
3-4. Szintben kell futni, más lehetőség nincs. A bozót eltérített jobbra. Keveredett a fejemben az eltervezett útvonal, és az amit észleltem, hogy merre járok. A gödrök mellett futottam fel a pontra, de mikor felértem a 4-es töbréhez, mégis a lénia előtti nagy töbörnek azonosítottam be, a sziklát vettem észre a ponttól keletre, ott jöttem rá, mit csináltam. Ez csak egy kisebb hiba volt, talán egy perc, ez még semmi, irány az ötös. Irányból fel , a baloldali töbörtől. Kissé jobbra értem ki a pont mellé, de mivel néztem jobbra balra, bevillant.
5-6. Akinek eszébe jutott felfutni a műútig, hogy arra kerüljön nagyon sokat (másfél perc) veszthetett. Amíg felér valaki az útig, addig elérhető az átmenet több, mint egyharmada. Eredetileg magasabban szerettem volna kiérni, de mikor láttam, hogy elszinteztem az elágazás csomóponthoz, onnan már folytattam szintben. Jó támadópont volt a jelleghatár vastagösvény elágazó, a pont messziről bevillant.
A hetes átmenetről nem igazán kell említést tenni, el az útelágazóig, onnan rárontani a pontra.
A nyolcasra szintezés után, áthaladva a völgyön, az úton, a töbör felett, onnan támadópont az útelágazás. A gyökérhez értem ki, amit a térkép jelölt is, így nem estem abba a tévhitbe, hogy esetleg alácsúsztam a pontnak. A kilencesre gyorsabb, és biztonságosabb lett volna a déli ösvényen futás, majd a balról elhagyott töbörsor után lecsapni a pont völgyébe. A vágoti úti tisztásról a déli irányba futó ösvényen indultam el, hamarosan észre is vettem, mikor a térképre ránéztem, és nem akart az észak és a futásirány megfelelően viszonyulni. Le is nyomtam a nagy töbör mellett, majd szinteztem egészen a második kis völgyig. Délre a töbröt nem láttam benne, és biztos voltam, hogy nem a saját pontomat látom a völgy aljában, (utólag nem tudom miért) de lementem. Megbizonyosodtam róla, hogy nem az én pontom, indultam is tovább, ahol Filó fogta a pontomat, és kérdezett az általam korábban fogott sajátja felől.
9-12 Ki kellett alaposan használni az utakat, és az utak által kínált támadópontokat (+frissítő). Jobban csinálni csak a 11-esre lehetett volna, de egy Éjszakai Ob-n a pálya felénél, ameddig maximum másfél percet hagytam benne a pályában, nem akartam hősies, 15mp-et rövidítő levágással kockáztatni.
A 13-asra jött a hiba, ami nem esett jól. Még mindig esküdni mernék, hogy márpedig jó irányban futottam ki a frissítőről, mert ellenőriztem a tájolóval! (Hát ez az!... A frissítőről) Újra elkövettem azt a hibát, amit a második éjszakai edzésen. Ezek után egyszerű… A kis hajlat a töbör a lila vonal mellett, a két gödör a völgyben a gödör-töbör a völgyben, csak feljebb, a lila mellett. Innen irányba a pontra ( be a bozótba…) Kétségbeesetten rohantam vissza, a völgybe, ahol szállingóztak a tájfutók, tudtam, hogy alatta vagyok, de nem mentem el a támadópontot jelentő töbörig, hanem megpróbáltam… Nos ez csak oda vezetett, hogy másodszorra se tudjam megfogni, és a felhagyott út mögötti gödörről jöjjek vissza (2perc). Nincs mese, nyomni kell tovább.
A 14-esre senki sem tud jobbat mondani, a vizesgödör távoli, de jó támadópont, csak tartani kell az irányt. 15ösre és a 16 osra egy hosszabb, majd egy rövidebb iránymenet.
A 17-esre egy nappali versenyen biztosan a kékkel jelzett közel iránymenetet választottam volna, de éjszaka valami szerencsétlenségből kifolyólag hibázhatnék… ezért választottam a kerülőt, úton nyomni végig, teljes erőből, közben tanulmányozva a pálya további átmeneteit.
A „teljes erőből” futásra majdnem ráfáztam, mert a pontomról, amikor kifutottam, azt hittem, irányban indulok, és az ösvényre érek ki. Közben hátraarcot tettem. Így egy rövidebb lélegzetvétel és térképbeforgatás után (megúsztam ennyivel) indultam is le a dózerútra. A 18-ast megelőző dupla töbörről futottam volna rá irányba a pontra, de mégis eltérültem balra, láttam, hogy ez nem jó, túl sokat mentem, visszafordultam és végig néztem a töbröket, a másodikban volt a pontom. A 19-es alatti kistöbör beszippantott, a gödröt a ponttal nagyon jól rejtette a magas csalán-fű kombináció, de amint láttam, nincs benne a pont, fordultam jobbra. (sok idő takarítható meg azzal, hogyha megnézem a pont környékét előre a lehetséges céltévesztések miatt.)
A 20-asra menet beleestem a csapdába, a központi töbröt északról kerültem, a gödröt belemagyaráztam a kistöbörnek, a következő gödröt pedig az előzőnek. Innen fel a pontra, nincs sehol, akkor balra lesz gyorsan… ott is volt. A 21-es egyszerű, egyik ösvényről a másikra.
A 22-esre jött a legveszélyesebb biztonsági útvona. Féltem, hogy alulról nagyon nehezen fogható meg a pont, így északról kerültem. A felhagyott ösvény hajlásából futva észre vettem egy villanást, a pont bevillant, futottam, egy időre eltűnt, aztán újra bevillant. Mentem az irányába, mikor megálltam, ez már túl sok. Elnéztem jobbra balra, és balra megpillantottam a dobozt a gödörben eldugva. Mondanom sem kell, hogy nem a pont villant be, de hát a szerencse nélkülözhetetlen. A 23-asra végig az elhagyatott ösvényen, láttam a határkőt rajta egy ellenőrzőponttal, ki az irtásra, le, majd át a másik kis ösvényre, ennek vége és a pont melletti töbör remek támadópont volt.
A következő két átmenetben tudtam, itt a vége, már nem szabad hibázni, végig követtem a tereptárgyakat. Mind a két átmenetben volt egy nagy töbör, ami szinte kizárta a párhuzamhibát, figyelni a tájolót folyamatosan. Eztán csak ki kellett zúzni a betonútra,ahol a befutópont várt.
mate