rightitem

Iskolai VB - Normáltáv, középtáv

Iskolai VB - Normáltáv, középtáv

Mint azt sokan tudjátok, péntek délután indultunk a Szent Mór Iskolaközpont parkolójából, hogy 2015-ben, sok-sok év után újra egy magyar csapat képviselje magát az Iskolai Világbajnokságon. 5 lány (Gáspár Kata, Hamburger Ági, Martos Hanga, Tóth Eszti, Viniczai Csenge), 5 fiú (Kovács Barnabás, Ormándi Lázár, Ortmann Andris, Schauermann Kristóf, Szuromi Mátyás), valamint 3 kísérő (Bayer László testnevelő, Viniczai Ferenc és jómagam, aki először próbálom ki ezt a „tisztséget”) alkottuk a csapatot.

 A csapat
(Balról jobbra: Barnus, Kristóf, Mátyás, Lázár, Andris, Ági, Hanga, Eszti, Csenge,Kata)

 

 

A pénteki utazás nem tartott sokáig, Sopronban töltöttük el az első esténket. Gyorsan álomra hajtottuk a fejünket, hisz másnap reggel már indultunk is tovább, sőt, voltak, akiknek hajnalban még egy átmozgatásra is volt igényük, bepillantva kicsit Sopron szép belvárosába.

 

A szombati nap nagyon hosszú volt. A bécsi reptéren kezdtük. Gondosan, igencsak időben odaértünk, úgyhogy már itt előkerültek a kártyajátékok – Bang és Dixit partikat folytattunk a felszállásig. A repülőn meglepő kiszolgálásban volt részünk: kaptunk egy komplett ebédet, amihez pl. még só is járt becsomagolva, sőt, egy török csemege is volt ráadásként. Isztambulba 4-5 körül érkeztünk meg. Itt kicsit ugrottunk az időben, előre kellett állítani az óráinkat. Azonban így is közel 7 órás várakozás következett. Szerencsére elég jófejek voltunk/vagyunk ahhoz, hogy ne unatkozzuk ezt végig: filmet néztünk, közben minket, lányokat egy nagyon cuki kisfiú bűvölt el a mókázásával, majd egy csapatként játszottunk – pókfociztunk, nézőkkel ellátva, (felvételt is készítettek rólunk), és még egyéb, rendkívül mókás játékokat. Én személy szerint könnyeztem és már fájlaltam a hasam a sok nevetéstől. Szóval igencsak jó hangulatban hagytuk el Isztambult este 11-kor. Későn, éjjel 1 körül érkeztünk a szállásunkra. Hullafáradtak voltunk, de a szánk nem csak ezért maradt tátva – hihetetlen helyre érkeztünk!  5 csillagos szálloda, annak minden velejárójával: bőséges étkezések, de annyira, hogy én eddig ennyi kaját elképzelni sem tudtam egy helyen; tágas, fürdőszobás lakosztályok; fantasztikus kiszolgálás. Már a képeken is láthattátok, hogy a hotelünk pálmafás parkjában medencék vannak, pár lépéssel lejjebb pedig a tenger. Az épület alsó részében szauna, törökfürdő, masszázs áll rendelkezésünkre, amiket ki is használunk rendesen.

 

Szóval jó későn érkeztünk meg, és miután készült rólunk egy csapatfotó és mindenki elfoglalta álmélkodva a szállását, nyugovóra tértünk. Olyan 5 óra alvás után már csörgött is az ébresztő, mentek a buszok a bemutató terepre. Látványos helyen került ez is megrendezésre: a tengerpart mellett, ókori emlékektől híres területen. Az edzést Vinicz irányításával együtt kezdtük el, majd kisebb csoportokra váltunk. A végén felpörgetés gyanánt repülőztünk, és persze készítettünk pár képet is ezen a csodálatos helyen.

 

Kristóf a megnyitón

Délután volt az ünnepélyes megnyitó, aminek, az addigi élményeinkhez illeszkedve rendesen megadták a módját. Korán, vagy 1 órával előtte összecsődítettek már minket a hotel elé. Hangosan szólt a zene, kattogtak a szelfik, ment a kiabálás, az örömködés, és a tánc is (az izraeli edző például végignyomta azt az 1 órát). Egy közeli amfiteátrumba vonultunk át, ahol ismét várakoztunk egy adagot. A nép kellőképpen felfokozott volt: hullámzások, kiáltások és közös táncok formájában mutatkozott ez meg. A sok beszéd között helyi táncot is láthattunk. Személyes kedvencem volt a kisgyerekekből álló csapat, akik valami eszméletlen módon ropták, ráadásul egyszerre.

Este még volt egy technikai megbeszélés. Érdekes tapasztalat volt nekem a másik oldalról nézelődni ilyen egy nagy versenyen. Wink

 

Lázár rajtja

A hétfői nap a normáltávé volt. A terepbemutató alapján kemény küzdelmekre vártunk. Sok sziklával, több helyen lassabb haladással. Viniczcel együtt mentünk ki a rajtba már az elején. Én maradtam ott a karanténban a gyerekekkel, ő várta őket közvetlenül a rajtnál. Igyekeztem felelősségteljesen ellátni a feladatomat: hangosan felolvastam nekik Mátyás kérésére, vittem a táskájukat, elmondtam a bölcsességeimet… de persze van még hova fejlődni, mert pl. olyan alapfelszerelés, mint szigszalag, hiányzott a repertoáromból. Cool

 

Eszti melegít

Nagyon meleg volt ezen a napon, a tenger közelsége miatt a páratartalom is magasabb, mint otthon. Ezt többen is mondták a verseny után. Amint Mátyás is elkocogott a bemelegítő térképével, a cél felé vettem az irányt. Ott már javában érkeztek a versenyzők. Azt gondolom, hogy a csapat nagy részének, nemzetközi tapasztalt híján nagy kihívás volt ez, amit szépen végigküzdöttek, erős középmezőny helyeket megszerezve. Lázárt már láttam az erdőben, bevillant a piros bozótja a távolban. A befutó pontnál várakoztam. Furcsa, hogy mennyire tud az ember izgulni a másikért is. Szóval ott várakoztunk, szinte másodpercenként megnézve az óránkat. Aztán jött Lázár – jó futással. Csenge és Mátyás is előkelő helyekre futottak be. A terep a célból rám kifejezetten hívogatóan hatott, nagy kedvem lett volna futni. Persze voltak szívósabb részei: zöldekkel és sziklamezőkkel tarkítva. Tanulsága volt a napnak, hogy néha be kell vállalni a kerülést, még ha hosszabbnak is tűnik.

Barnus a befutón

Délután fürödtünk lazításképp. Fantasztikus élmény volt a tengerben úszni úgy, hogy közben csodálhatom a hatalmas, havas hegycsúcsokat.

Este eredményhirdetés, majd parti (inkább a fiatalság részvételével Smile). Végül azért sikerült aránylag időben lefeküdni.

 

Kedden pihenő napunk volt, amit egy átmozgatással indítottunk. Elkocogtunk közösen egy közelben lévő panoráma ösvényen egy darabig (ezt már vasárnap este felderítettük a fiúkkal és Viniczcel). A fiúk találtak egy teknőst, meg egy hernyóval szórakoztak, úgyhogy jóval később vissza, mint mi. A lányok addigra már egy habpartin is túl voltak. Mert hogy itt ilyen is van. A délelőtt hátralévő részét szaunázással és törökfürdőzéssel töltöttük. Délután volt a program kulturális része: a nemzetek egy-egy standra pakolhattak ki, bemutatva kicsit önmagukat. Volt ott csoki, szalámik, különböző édességek, hagyományos ételek, és különleges alkoholok is. Az utóbbi természetesen csak a csapatkísérőknek (amit rólam nehezen akartak elhinni). Érdekes volt ilyen módon betekintés nyerni a különböző kultúrákba. Este egy másfajta bemutatkozóra került sor. Minden nemzet készült valami produkcióval. Hatalmas volt a hangulat, közös táncok, éneklések voltak. Mi az Ördögútjára táncoltunk, miután Hanga gyönyörűen elénekelt egy népdalt. Nagy sikerünk volt, rengetegen bejöttek közösen eltáncolni azt a pár lépést! Laughing

Késő este volt egy gyors megbeszélésünk, majd takarodó.

A szerdai nap a középtáv verseny volt. Megint a korai kelés áldozata voltam: 7-kor már reggeli, az első busszal utaztunk is a rajtba. Egy óvoda (vagy alsó tagozat?) udvarán volt a karantén. A későn indulóknak kedveskedtek is egy kis műsorral - édesek voltak a gyerkőcök a táncos bemutatójukkal, bár ez lehet, hogy egy-két versenyzőt megzavart a koncentrációjában. Mátyás maradt ismét a legtovább. Megint volt egy kis felolvasás.

 

Csenge a befutón

Közel volt a rajthoz a cél, Eszti befutójára pont odaértem. Hanga, Lázár, Ági, Andris és Kristóf már bent voltak, és egyetértettek abban, hogy nagyon nehezen futható, brutálisan sziklás terep volt. Eszti is csatlakozott ehhez a véleményhez. Le a kalappal előttük! A terep egyébként a skandinávokat is megdolgoztatta, a lányoknál sokáig 10 perces volt a győztes idő. Csenge egy nagy futással végül a 7. helyet szerezte itt meg, 3 finn és 3 svéd versenyző tudta csupán megverni. Kata 28., Hanga 33. lett! Lázár, bár elmondása szerint nem ment jól neki a futás, ismét egy remek helyet szerzett, erős mezőnyben 24. lett. Barnus, miután meginterjúvoltam rögtön a beérkezés után, azt mondta, hogy kemény volt, de neki inkább a tájékozódással volt problémája a túl sok szikla miatt, a futás úgy érzi jól ment és összességében élvezte a pályát. Ő 28. lett. Mátyás, az utolsó indulónk nyújtotta a legjobb teljesítmény közülük a 19. helyével.

 

Ma este is ünnepélyesen eredményt hirdettek. Holnap a Barátság Kupának nevezett eseménnyel folytatjuk az itt létünket (3 fős csapatok különböző nemzetekből összeállva). A csapat összetételt már megkaptuk, az alapján keresgélik egymást a fiúk-lányok.

 

Kértem egy kis értékelést a csapattagoktól, úgyhogy hamarosan számíthattok egy-egy véleményre, tapasztalatokra, élményekre!

Filó