Bevallom őszintén az éjszakai a sor végén kullog az általam kedvelt versenyszámok között..semmi más nem zavar benne, csak annyi, hogy sötétben kell futni. De minden évben sorra kerül ez az országos bajnokság is, és ahogy eddig, idén is leadtam a nevezésem.
Egy megyei versennyel kezdtük a ráhangolódást, majd többek kívánságára még 3 edzésre is volt lehetőség az ob előtt. Én az utóbbiakból csak egyre jutottam el, de már ennek is éreztem a hatását a hétvégén. Ezekkel a tarsolyunkban felkészültebben álltunk oda a rajtvonalhoz szombat este: rendbe tettük a lámpáinkat, kitapasztaltuk, hogy hová jó feltenni az aksit, nagyjából mennyit bír, és hogy a töbrök kerülgetése nagy odafigyelést igényel.
A Pécs környéki bajnokságok mindig más ráhangolódást kívánnak, hisz az ember 30 perc alatt kikerül otthonról a verseny helyszínére és az utazás sem közös. Orfűre, a versenyközpontba kiérve az elején ilyesmi érzések voltak bennem..
nem is éreztem, hogy ob-n vagyok. Persze ahogy sötétedett, elkezdtem készülődni, találkoztam az ellenfelekkel egyre inkább tudatosult bennem (is), hogy milyen megoldandó feladat áll előttem.
Móni segédkezett az aksi rögzítésében (saját megoldást használva a futótopomra erősítettem – a top a verseny áldozata lett, azóta nem találom), aztán már kocogtam is föl a rajtba. Próbáltam csitítgatni a bennem lévő izgalmat, kapcsolgattam a lámpámat, hogy talán az erős fény megteszi a hatását. Vinicz ott volt fönt, meg páran együtt melegítettünk a csapatból, tehát a jó hangulat, a bíztató szavak megvoltak.
Az 1. pontra kapkodva indultam, de aztán sikerült felvennem egy ritmust, amivel több-kevesebb hibával, de jöttek a pontok. A pályám közben Mátéval többször és Csengével is találkoztam. Néztem az időmet, nem tűnt annyira jónak, láttam, hogy 10 percesen kívülre fogok csúszni. Beérve azt saccoltam, hogy ezzel lehet, hogy háromba sem leszek, mert azért volt benne hiba. A kiolvasás lent történt a versenyközpontba. A szpíker fiú (akiről nem tudtuk, hogy kicsoda) nem mondott semmit, pedig vártam, hogy elárulja mire volt elég a futásom. Wengrin Ági kérdeztem rögtön az idejéről (tartottam tőle, hogy szenior létére odadobbant nekünk), sokat hibázott, kapott tőlem majdnem fél órát. Aztán percek alatt kiderült, hogy a többiek is elvoltak jó ideig a pályán, így megnyertem életem első felnőtt egyéni bajnoki címét!!
És én még csak az egyik győztes voltam a sok közül: Máté fantasztikus idővel és nem kis előnnyel verte a férfi elit mezőnyt, Kovács Ádámmal együtt! Csenge élete első egyedüli éjszakai futásával szintén győzedelmeskedett, Luca 2. lett mögötte N18-ban, valamint itt Réka (5.) és Virág is (6.) pontot szerzett. Kazi a rutinjával és az előző évek kemény munkájának tartalékaival (hiszen ő is bevallotta, hogy ez nagyrészt onnan van, most már nem edz annyit) lett első F20-ban. A szenioroknál is remekeltünk, Ildike és Pavló is a dobogó legtetejére futott be. Berci bosszantóan kis hátránnyal maradt le az 1. helyről – azóta viszont már tudjuk, hogy elégtételt vett és a KOB-on már diadalmaskodott..
Az eredményhirdetés után ki-ki hazament és fáradtan, de elégedetten dőlt be az ágyba. Az biztos, hogy ez az orfűi ÉOB pozitív hatással volt az éjszakai versenyekhez való hozzáállásomra!
Filó