Edzõtábor Sopron 2008.02.15-17.
Idén a szokásos téli edzotáborunkat Sopronban tartottuk. Péntek reggel indultunk és öt órás utazás után érkeztünk meg a huség városába. Már útközben láttuk, hogy jó edzotábor lesz, mert a Balatont elhagyva jókora hóviharokat szeltünk át. De hát milyen lenne egy téli edzotábor lefagyott végtagok nélkül?
A szállás egy hangulatos, de kissé hanyagolt ifjúsági tábor volt. Gyorsan elfoglaltuk a szobákat és felfedeztük az épületet. Bár az elso dolog ami azonnal mindenkinek feltunt, hogy nem túl komfortos a homérséklet, a mi szobánkban érkezéskor 14 fok volt. A második, hogy az ajtókat óvatosan kell hajtani, mert a fürdot borító csempék nem álltak szoros viszonyban a fallal! A rövid körültekinto után lassan elkezdodhetett a készülodés, mert a délutáni edzést kicsit elobbre hozták, hogy még aznap megnézhessük a várost.
Az edzés egy közepesen hosszú (nekünk 10km), de elég szintes, váltott vezetésu pálya volt. Jól kihasználtuk a terep adottságait, mert gyönyöru utakon és változatos erdokben futhattunk.
Sot a Viniczék olyan jól szervezték:), hogy mindezt ragyogó napsütésben tettük!
A profi edzésekrol komoly technika gondoskodott! Minden edzésünk benyomtatott térképpel és a legtöbb pálya SportIdentes idoméréssel zajlott.
Bár a sok technika késobb futotestként is szolgált!:) Vinicz mindent bekapcsolt, hátha az addigra már 16 fokra emelkedo homérsékletet még feljebb tudja tornázni.
A soproni városnézést egy nagybevásárlással kezdtük! Ezután Domáék, szigorúan illusztráló jelleggel bemutatták, hogyan ne közlekedjünk bevásárlókocsival parkolóházban:)
Gyors népszámlálás után elkezdodhetett a városnézés, amire sajnos egy kicsit kevés ido jutott, részben a vacsoráig fennmaradó ido rövidsége, részben a hideg miatt. A busz érkezéséig fennmaradó perceket még így is az áruház melegében vártuk ki. De a rövid séta közben is belekóstolhattunk Sopron város szépségeibe. Nekem az ápolt tereken és a szuk sikátorokon kívül a nagy tisztaság és nyugodtság tetszett! Sot a zebráknál már zavaróan elozékenyek voltak az autósok. Ez talán már osztrák behatás lehetett!
A vacsora pontos és szerencsére elegendo is, mivel sok fiatal volt a táborba:) Bár azért résen kellett lenni, mert egy-két fürgébb sajnos áthatolhatott a gondosan felépített védelmünkön:- Lurkó volt az orszem: a mosogatás felé induló nagyobb maradékokat kémlelte –Dorka a beszerzo volt, Dettike pedig csapatunk reklámarca, aki végig mosolygott hozzá –jómagam az eltakarítást vállaltam, hogy csak üres tányérokat kelljen mosogatni:)
A vacsora utáni programot Misi kártyája biztosította a Party szobában.
…..persze én almocsár voltam…..
Egy rövid napértékelo megbeszélés után lassan aludni mentünk.
Másnap már igen komoly edzések voltak. Délelott egy 2-4 kilométeres kifutás után 3 gyors pálya várt ránk. Az egyik kicsit hosszabb-4 km-es, a másik ketto 2-2 km-esek!
Mindegyiket SI-vel mérték, ezért nem lehetett lazsálni:) A két rövidebb pálya nagyjából a teton maradva kanyargott, ezért kevés szintes és nagyon pörgos volt. A kis átmenetek és a néhol surusödo tereptárgyak miatt a folyamatos térképolvasást kellett elotérbe helyezni.
A hosszabbik pályán inkább a gyors útvonaltervezést és a támadópontok kiválasztását gyakorolhattuk. Az idojárás erre a napra elég zord lett. Hideg, eros szélfújások nehezítették a koncentrálást. Nekem a második gyors kör elott muszáj volt pár percet kocognom, hogy felengedjenek az ujjaim annyira, hogy a térképet kézbe vehessem (így jár az aki nem az idojárásnak megfeleloen öltözik). Majd a végén visszafutás a szállásra. Persze egy kis bontással kiegészítve, hogy jól essen az ebéd:) A futást már hóesésbe fejeztük be.
Délután a lányok segítségével kiválogattuk a részidos papírokat, majd kiosztottuk. A fennmaradó idot pihenéssel töltöttük.
A délutáni edzéshez ki kellett utazni Brennberg- bányára. Onnan indult a pálya. Szerencsére hó már nem volt, de hideg az még igen. A pálya újra a szálláson ért véget, odáig-korosztálytól függoen- 6-9 km-es volt. Komoly technikai feladat nyújtott, mert a térkép egy kicsit régebbi volt és így folyamatosan figyelni kellett. Nem beszélve arról, hogy Létra tervezte a pályát, ezért persze hurok és útvonalválasztós hosszú átmenet is volt benne, amit sokan sokféleképp oldottunk meg. Én a Lurkóval együtt az úton körbefutást választottuk, de voltak vállalkozó szellemu terepen oldalazós (Kazi), és hegymászós (Filóék) megoldások is.
Estére már mindenkinek edzotáboros arcvonási voltak:)Én is megnyugodhattam, mert vacsoránál már csak a Fruzsi tudta kicselezni az addigra már összeforrott védelmünket.
Sot, a Party szobába folyó kártyázás közben, a mocsárból egészen a királyi posztig magasodtam! Eközben Viniczék a vasárnapi edzést tervezték és megdöntötték a szobában mért melegrekordot! 22 fokot mért a telefon, igaz ez a laptop ventillátoránál volt, de bíztató!
Az estét megint egy megbeszélés zárta. Ez már egy kicsit komolyabb lélegzetu volt. A napi edzések értékelése és a másnapi tájékoztatás mellett az idei év tervezett versenyeirol, edzotáborairól és a válogatott programról esett szó!
Az utolsó napi edzés tartogatta a legtöbb izgalmat! Bár ez reggelinél még nem látszott a lassan csordogáló embereken:) Utána gyorsan összepakoltam a ruháimat és a még fennmaradó idot pihenéssel töltöttem. Mikor Létráék visszaértek a telepítésbol, már mindenki felöltözve várta oket! Addigra az egész csapat ráhangolódott az egyfos váltóversenyre.
Én kaptam a megtiszteltetést, hogy felvezessem a bemelegíto futást a rajthelyig. Az edzés lényege, hogy három darab 2km-es pálya volt, melyekre mindig tömegrajttal indultunk és az nyert aki elsoként ért célba. Természetesen esélykiegyenlítés gyanánt voltak hosszabb rövidebb pályák. Ettol elég izgalmassá vált! További izgalmakra adott okot, hogy a közel azonos hosszúságú pályák is kombinálva voltak. Számomra a legemlékezetesebb az utolsó kör volt, mert már elég fáradtnak éreztem magam és ráadásul az elso pontra hibáztam egy nagyot. Egyetlen szerencsém, hogy Máté így sem került elém, mert ot magammal húztam a rossz irányba. A hiba után az utolsó helyrol kellett felzárkóznunk (tudtam én, hogy izgalmas lesz). Egy esélyünk maradt: ha nagy tempót futunk és többet nem hibázunk! Hát neki is álltunk, a következo átmenetben a mezonyt utol tudtuk érni, így még reménykedtünk hogy talán Lurkó is meglesz. Így is lett, de lehagyni nem bírtuk. Már hárman küzdöttünk a gyozelemért. Egy utolsó emelkedo volt már csak amikor Lurkó kicsit kezdett lemaradni, ettol megnyugodtam, de attól már kevésbé, hogy megláttam Petit amint elottünk fut! …Pfuu….
És ugyanakkor a pontommal együtt feltunt még Berci és Gábor is. Éreztem, kemény lesz a vége! Onnan már csak egy pont volt hátra a célig és szerencsére lefelé, ahol sikerült mindenki elé kerülnöm!
Nagyon izgalmas és tanulságos edzés volt. Tanulság: sose add fel, utolsókból lesznek az elsok!:) Dettikével kiegészülve, pár pont bebontásával, levezetés gyanánt visszafutottunk a táborba.
A busz érkezéséig még boségesen volt ido így mindenki kényelmesen összepakolhatott és megebédelhetett. A hazaúton nem sok izgalom történt, mert mindenki akkor pihente ki a tábor fáradalmait.
Az idei tábor is nagyon magas színvonalú és remek hangulatú volt. Egy újabb igazi PVSK-s edzotábor!
ROB