Lipica Open

A hétvégén Lipicára utaztunk. Valakik hatodjára, valakik meg először. Az utóbbi csoport tagjaként számomra is sok új élményt és tapasztalatot ígért ez a verseny. A meglepően hosszú, de komfortos buszút után, az este folyamán még egy igen emlékezetes filmélménnyel is gazdagodhattunk a fiúk jóvoltából.

Másnap mindenki elég sokára rajtolt. Az idő szeles volt, viszont közben szépen sütött a nap. A terep az itteniekhez, általam ismertekhez képest eléggé szokatlan volt. Sok szikla és bozót, néhol borókás. Ami érdekes, hogy tele volt olyan kőrakásokkal, amiknek a vonalát ösvényként lehetett követni. Ez sokszor segítséget jelentett, de figyelni kellett, nehogy belezavarodjon az ember.

Miután hibáztam az első pontomra tudatosítottam magamban, hogy akkor innentől nem kapkodok. A tájékozódás onnan már jól ment, csak azt éreztem, hogy nem vagyok elég biztos magamban, így lassabban haladtam. Utólag, mondhatni, elégedett vagyok a futásommal. Közvetlen utána annyira nem voltam felvillanyozva, de az biztos, hogy sokat tanultam belőle.

Délután villámlátogatást tettünk Lipicára, de a lovak 8 eurót senkinek nem értek meg, úgyhogy inkább visszatértünk a szállásra, ahol Vinicz gondolatait hallgattuk, segítségül a másnapi terephez. A közös tevékenység végül fényképnézegetésbe és hatalmas röhögésekbe torkollott. Külön élményt nyújtott még a beiktatott szlovén mise is!

Másnap én indultam legkorábban, 2-re, ami némi izgalmat okozott. Kint az előző naphoz hasonló idő volt, a szél kicsit erősebben fújt. A meleg busz elhagyása különösen nehezemre esett... A terep technikás volt, így még inkább arra koncentráltam, hogy ne hibázzak. A hatos pontig ez elég jól ment. Ott sajnos jó néhány percre elvesztem, de végül meglett a pontom. A 8-9-es pontjaim között volt egy elég hosszú szintezős rész egy sziklás oldalban. Már amikor elindultam sejtettem, hogy fölé fogok csúszni. Szerencsére volt egy ösvény, ami megfoghatott így abban bíztam, hogy valahogy oda fogok kilyukadni. Végül meg is lett. Koncentrálós pálya volt, de a végén elégedett voltam, mert a tájékozódás itt is egész jól ment, a tempón és a magabiztosságon még lehetett volna erősíteni, de a célom erre a két napra mindenképpen az volt, hogy minél kevesebb hibával teljesítsem a versenyt. Nagyon jó volt, hogy amikor beértem a célba Hangával megbeszélhettem a pályát, visszafelé pedig még Vinicz és Máté is megnézték.

Összességében tényleg nagyon jó élmény volt rengeteg új tapasztalattal. Örülök, hogy ott lehettem.

Eszti