Hosszútávú Országos Bajnokság (2015)

Üdvözlöm az olvasókat, megint a Hosszútávú Országos bajnoksághoz érkeztünk, fogadjátok az elemzésemet, melyről ilyen korán még nem tudom megtippelni, milyen mértékben lesz kimerítő.

A harmadik felnőtt Hosszútávú Ob-mon indultam az elmúlt hétvégén Április 4.-én. Az első (2013) nagy tanulság volt számomra, mikor rövidujjasban futottam és ásványvízzel frissítettem, majd eléheztem és az utolsó fél órában a séta is nehezemre esett. Az idei bajnokságot Balotaszállás-Kisszállás térségében rendezték, alföldi homokbuckás, ültetett fenyveses területen. A versenyt a bajnoki kategóriákban tömegrajttal bonyolították le.

A hosszútávú versenyeket F21A-ban 150 perces győztes időre tervezik. Az ilyen sokáig tartó, versenytempóban való futásnál már hatványozottan számít a felkészülés, az étkezés a megelőző napokban, a frissítővel való folyadék és energia utánpótlás. A tavalyi Ob előtt, miről az elemzésemet is olvashattátok, kipróbáltam a szénhidrát-kúrát. Röviden elmagyarázva: 6nappal a verseny előtt hosszú lemerítés, majd 3 nap teljes szénhidrát megvonás, főleg tojáson, túrón, húson, mogyorón, és salátán éltem. Ez alatt a három nap alatt két edzés (nagyon rossz, szédülés, gyengeség, stb.) A 3 nap lejárta után (szerda este) megkezdtem a szénhidrát zabálást, tészta, krumpli, stb... a húsok nem maradtak ki. A verseny előtti napon, még délután annyit fogyasztottam el egy 45cm átmérőjű pizzából, amennyivel még el tudtam sétálni a buszmegállóig.

Idén nem tartottam annyira kiemelkedő fontosságúnak a Hob-ot, legalábbis nem akartam négy napot tönkretenni a szénhidrát kúrával, inkább edzettem, egyébként is, sokan azt mondják, hogy ebből a klasszikus szénhidrát-kúrából elegendő csak a zabálást megtartani. Tehát nem csináltam kúrát, de ugyan úgy lemerítettem magam, majd annyira degeszre tömtem a gyomrom (pizzával) , hogy már nem ment volna fel a PVSK-s bozótruhám. A frissítő ugyan az a Werner Péter féle speciális felturbózott tömény szirup volt, mint tavaly. De nem akarom túl sokáig húzni a szót, mert már rég láttatok képet és a végén a befejezés elolvasása nélkül elmenekültök.

A Térkép

29.0 km . A tömegrajt miatt három pillangónk is volt, ez nagyban megváltoztatta a tavalyi versenyzést. Együtt futás, a másik figyelése, a másikhoz való alkalmazkodás, taktikázás és aki először lépi át a célvonalat, az a győztes. A mezőnyben az esélyesek mellé sorakozott Kovács Ádámon, Bakó Áronon és rajtam kívül Józsa Gábor, aki majd öt év tájfutásmentes, hosszútávfutásnak szentelt sikeres év után tért vissza a tavalyi Normál Ob-n, melyet nagy fölénnyel húzott be. Az jegyzendő meg, hogy Gábor ellen ezen a lapos terepen, főleg tömegrajtos indítással nagyon kevés esélyemet láttam, fizikailag mindenkinél nagyságrendekkel erősebb (Március 29.-én 67:30-as Félmarathont futott). Rengeteg taktikán, trükkön és ravaszságon töprengtem de mindig oda jutottam, hogy annyi eséllyel jönnek be, mintha megnyerném a szombati lottó ötös főnyereményét. Tehát a lényeg a futásra és a tájékozódásra való koncentrálás maradt elsődlegesen, másodlagosan menni Gáborral, ha ő diktál és hátulról résen lenni, ha hibázik.

Az első átmenet elején még lubickoltunk élveztük a friss levegőt, nézegettük a térképet, majd úgy döntöttem, kicsit gyorsítok, mert hamar következett a pillangó.

A pillangóban hamar arra eszméltem, hogy egyedül vagyok, viszonylag erős tempót diktáltam, mert a pillangóban le lehet szakadni, ha az ellenfelek gyorsabban csinálják meg azt. Nem hibáztam, és a felénél észre vettem, hogy talán nem is maradtam egyedül, mert Áron és Ádám is az én kombinációmon voltak, csak elkezdtek leszakadni. Úgy, hogy Ádám és Áron 27 másodperccel később értek a pillangó kijáratához, én is kaptam Gábortól 10mp-et, aki a másik kombináción volt. Igyekeztem a következő átmenetben fokozatosan ledolgozni, hárman mentünk, Gábor, Bogos Tomi és én, Áronékat nem láttuk, ha hátra néztünk.

Az érmek megízlelése között elfelejtettük a térképet nézni, mindenki azt hitte, hogy a másik nézi... így ejtettünk egy kb. 20 másodperces hibát, ami miatt Áron és Ádám visszakapaszkodtak ránk. Láttam a 11-essel jelölt pontot és beazonosítottam, hogy az majd az enyém lesz a pillangóban de utána nem néztem a térképet, és mikor Gábor megállt, én is megálltam és megnéztünk egy másik pontot. Butaság volt. Nem tudtam az első frissítésemet megkezdeni, mert a frissítős ember, még kb. 50 méterre volt a szirup lekíséréséhez szükséges vízzel, így a dobozban való matatás után Bogos és Bakó nyomába eredtem, akik azt a kombinációt futották, mint én. Gábor és Ádám mentek a másikra. Hibamantesen telt és egyszerre érkeztünk Gáborékkal harmadjára a központi ponthoz, Bogos Tomit valahol elhagytuk közben. Így hát négyen folytattuk az utunkat, mentem elöl (sosem akartak elindulni a frissítőről, ha mindenki ott volt, így mindig én indultam) és hibáztam azonnal a 18-asra :).

Egyszerű irányhiba, szerintem a tájolót egyáltalán nem nézhettem. és aggódva álltam meg, mikor nem volt ott a pont. Áron kijelentette, hogy ő nélkülünk nem megy sehova :D (Maradj és szívj a bojjal, mert ha nem teszed, esetleg te hibázol egyedül vagy később kielőznek ha másfelé mész). Én sem tettem máshogy, Gábor kifogta a pontot. Megbeszéltük, hogy ez a hiba köztünk marad, úgyhogy tartsátok ti is titokban. Ezt követte az első hosszú átmenet, ahol kicsit kifújhattuk volna magunkat de túl jól éreztem magam, úgyhogy átzúztam egy gallyazott 2-es zöld fenyvesen.

Nem néztem hátra, nem akartam a többiekkel foglalkozni. Az egyenes útra kiérve Gábor mondta, hogy Ádám és Áron leszakadtak. egyeztettünk a következő pillangót illetően, melynél ugyan azt a kombinációt kaptuk, és tudtuk, hogy ahhoz, hogy ők kiessenek a versenyből, meg kell nyomnunk. Nem voltunk valami átgondoltak, a kékkel és a lilával jelzett útvonal is egész jó lehetett volna. a 20-asnál hátrapillantottunk és láttuk, hogy Ádám még tartja magát 9-10mp hátrányban. Később a pillangó központnál a frissítéskor be is hozott bennünket és kiderült, ő is azon a kombináción van, mint mi. Mentünk tovább hárman. Gábor ment elöl, nagyon könnyednek látszott, mintha egy délutáni lötyögésen lenne. Ha rosszul is csinált valamit és mi jó felé mentünk, hamar korrigált, mert ott voltunk mögötte.

A következő hosszú átmenet... A lényeg, hogy minél több homokos területet elkerüljünk. Ahogy mentünk az úton, Gábor egyszer csak bevágott jobbra, mentem utána, nem mertem elengedni, Ádi is jött. Nem esett jól a mély homok de láthatóan Gábor rosszabbul mozgott benne. A magasleshez való átvágás és az azt követő rét balra... csupa homok volt. Itt Ádám azt mondta, csütörtök és lemaradt, innen egy percet kapva a pontig. (Fontos megjegyezni, hogy Ádám nem rég kezdett újra edzeni és munka mellett csak próbálkozni tud. Régen még talán Gábort is megszakítja.) Sajnos az ellenőrző pont előtt képes voltam megállni egy pillanatra térképet nézni, és 6mp-el lemaradtam. ez a hosszú átmenet már kényelmetlen érzés volt a tempó miatt, de még éreztem az erőt és nem lihegtem. Ezt a hat másodpercet nehéz volt visszahozni. folytattuk az utunkat, s jött a következő hosszú, melynek a végén előre kerültem és megfogtam a pontot, majd csináltam meg a következő átmeneteket a pillangó központig. Gábor egy helyen 50m-el elfutott oldalra tőlem, majd vissza kellett jönnie utánam egy fenyőerdő miatt, de meg se kottyant neki. Érdemes megemlíteni, hogy a pályán a harmadik helyezett részidők 4 átmenetből háromban a következő hátrányokkal bírtak: 23-24.: +1:00 25-26.: +0:49 és a büszkeségem a 4:19-re futott 26-27.: +0:51 Tehát megadtuk a módját, a pillangó központig a légvonaltáv alapján 4:35/p volt a tempónk (a teljes pályán). Itt már éreztem a vészt, de nem a fáradtságot vagy az eléhezést, mert a frissítők nagyon jól működtek. Hanem görcsölni kezdtem, eleinte csak picike görcsöket éreztem lehajoláskor vagy lábemeléskor. A kegyelemdöfést a 34-35 ös átmenet eleje adta meg az izomzatomnak.

Része lehetett 200 méternyi mélyhomokban, ahol azonnal görcsbe rándultak minden lábemelésre a csípőm alatti lábemelő izmaim. Lemaradtam Gábortól, és megálltam 5-6mp-re nyújtani a 35-ösön és jobb is lett tőle! Féltem, hogy nagyon begörcsöl, mint tavaly, ahol szerencsére csak az utolsó fél kilométert kellett bicegve, fájdalmak között lefutnom. Itt még vissza volt 5km. Igyekeztem nagyon óvatos mozdulatokat tenni és közben haladni is. Gábor elment. Rossz érzés volt, mert volt energiám, még hajrára is kész voltam (persze Gábor ellen nem sokra mentem volna, de azért fel szerettem volna venni a kesztyűt), de nem tudtam, mert a lábaim nem engedték. A következő hosszú átmenet közepén vagy száz méterről kiszúrtam Gábort, ahogy sprintel egy úton. Később kiderült, hogy hibázott. Itt tudtam, hogy van miért futni, hátha történik valami... Történt is:

Gábor a kékkel jelzett irányból érkezett a pontra, miután megvizsgálta a gödörben csücsülő pontot. Előtte fogtam a 38-ast, de ez nagyon nem hiányzott az amúgy is haldokló izmaimnak. Mentem utána, egészen a 39-es előtt 100m-ig, ahol úgy hittem, tovább kell még mennem.

Ezt elbaltáztam, és nem vagyok benne biztos, hogy nem-e tudat alatt szándékosan, hogy ne kelljen görcsökbe rándulva erőlködnöm. teljesen nyugodtan mögötte maradhattam volna. így már kifelé jött a pontról és szembetalálkoztunk, esélyem nem volt utolérni, innen kaptam még 25mp-et.

Gábor ideje 135:41, az enyém 136:25. (29km) Ez 4:41-es tempó. Ezt nem gondoltam volna. Ha egyedül kell leküzdeni a pályát, biztosan sokkal rosszabb lett volna fejben, és unalmas, viszont így gyorsan repült az idő. Kijelenthetem, hogy a szénhidrátkúra szénhidrát megvonó részének valóban semmi értelme nincsen, csak az, hogy 3 napig megőrülsz az éhségtől és beszűkült látómezővel ájulsz el az edzésen. A görcsök elkerülésén kell még sokat dolgozni. Elégedett vagyok. Köszönöm a segítséget.

máté

További eredmények: http://tajfutas.maccabi.hu/index.php/hu/orszagos-hosszutavu-bajnoksag/hob-eredmenyek

N18 1. Csenge 4. Réka
N20 2. Luca 4. Rita
N21. 5. Filó
F18 6. Barnus
F20 2. Berci
F21 2. Máté
F75 4. Öcsi bácsi

Felnőtt Kategória dobogósai: