Kezdjük a Robival és egy kis visszatekintéssel. Ugyebár megérkeztünk a hét elején, az első edzésünk egy éjszakai fejlámpás edzés volt. Most jön a nap kérdése: mekkora az esélye annak, hogy valaki az 1. edzésen az 1. pályán az 1. pontra az 1. 200m-en lesérül? Nem túl nagy de a Robinak sikerült. Az utóbbi napokban se tűnt szépnek a bokája de mára teljesen bedagadt és az Évi agresszív fellépése nyomán nem indulhatott a versenyen. Szóval az egyik kérdésre megjött a válasz a Beharangozó cikkből (arra, hogy idén is a Robi lesz-e a legjobb pécsi tájfutó a fiuk közül).
Mielőtt rátérünk az eredményekre, hangot kell adnunk Évivel a csalódásunknak. A sprintpálya túl egyszerű volt, semmi gondolkodással. Igazából a pár útvonalnál aminél dönteni kellett nem nagyon számított mit döntöttünk mert az útvonalaknál nem igazán volt különbség, hogy melyik volt a jó vagy a rossz útvonal. A sprintversenyek nagy része sokkal nehezebb ennél, tavaly a versenyen mindenkepp több furfang volt a pályán mint ma.
Évi nem hibázott, max sebességgel futott és valakire 50%-ot vert. A pályán nagyon elunta magát és egyszerűen választotta ki a jó útvonalakat. A probléma ugyanaz volt ami nálunk: gyorsaság. De természetesen így is a legjobb magyar helyezést hozta nekünk.
A Bálinttal mindent beleadtunk, de a világbajnokokkal szemben ez kevésnek bizonyult. A futott távra a logikus útvonalon 4.1km volt nekünk megadva, én 4.31km-ert futottam, 20:27min alatt. Nagyon elhaltam, teljesen elfáradtam, max. 10-15mp-t hagytam benne. A Bálintnak kicsit több maradt benne, ezért egy perccel megvertem.
Eredmények itt: http://www.danishspring.dk/dslive/Results%20DS2015%20Sprint.html
Mivel meg nem kaptuk meg a térképeket, itt tudjátok megnézni a pályákat és a győztesek útvonalait: http://www.tractrac.com/index.php?page=eventpage&id=516
Holnap jön a középtáv és előreláthatólag a küzdés a felázott talajjal és a mocsarakkal.
Sziszi