Szakosztályi edzőtábor - Sás-völgy

Sziasztok! Sziládi Zoltán élménybeszámolóját olvashatjátok:

PVSK edzőtábor: 2014 február 28. - március 2.

Idén is egy fergeteges PVSK-s edzőtáboron vehettünk részt, Hetvehely közelében. Bár a tavalyihoz képest kicsit később került megrendezésre a korábbi jég és hó miatt, az időjárásra nem lehetett kifogásunk, ugyanis az egész hétvége során nagyon szép időnk volt. No de ne ugorjunk ennyire előre.

Péntek reggel kb. 40-en jelentünk meg az erdei iskola házában, felkészülve a fárasztó hétvégére. A ház nagyon kellemes volt: tiszta, tágas, kényelmes. A földszinti szobát foglalták el a fiúk (elvileg hőmérsékleti dolgokra hivatkozva, vagy talán lustaságból hogy ne kelljen mászni), ahol aztán a fiataloknak köszönhetően minden megtalálható volt, Matyi még a zombi apokalipszisre készülve kézi fűrészt is hozott. A szállás elfoglalása után egyből bele is vágtunk az edzésbe.

Általában a ház 1-2 km-es körzetében kezdődött az edzés, sokszor jó kis 100+ m szintes emelkedővel bemelegítve. Mivel a pályán nem igazán tudom már megverni a fiatalabbakat, ezért leginkább a bemelegítést nyomtam, hogy legalább ott ne veszítsek a tekintélyemből. Az első edzés egy hosszabb pálya volt, ahol párokban futottunk, minden átmenetnél más útvonalat választva, hogy lássuk ki ér hamarabb a pontra. Mivel a terep nem a megszokott mecseki töbrös erdő, hanem inkább a nagyon szintes típus, ezért az edzés végére azért már éreztem a lábamban a kilómétereket. Fantasztikus útvonalválasztásomnak köszönhetően Bercit egy fél perc erejéig kielőztem. Az már más kérdés hogy utána kb. 150 méteren lerakott és már nem is láttam, de nem ez a lényeg. Az ebéd még egyénileg történt, még mindenki rendezkedett be a házba, az idősebbek pihentek a futás után, a fiatalabbak az udvaron játszottak.

A délutáni edzésen kisebb pályákat futottunk egy legalább 120 m szintes bemelegítés után. Mire fölértem már lépni se tudtam, de legalább egy fiatal se hagyott le - a sikerélmény már megvolt. A pályák kb. 1.5 - 2 km-esek voltak és napsütéses időt fogtunk ki. Itt inkább nem dicsekedem az időimmel, mivel Hangáék is általában megvertek, de legalább Áronkát megvertem az egyik pályán fél perccel. (Így visszaolvasva lehet ezzel sem kellene dicsekednem). Bár az edzés vége felé hatalmas dörgés hallatszott és déli irányban már Mordorra emlékeztető felhők gyülekeztek, szerencsére megúsztuk az esőt.

A szálláson este megettük a jó kis babfőzeléket, aztán közösen kielemeztük a két edzést és a pályákat. Edző urak hasznos tanácsokkal láttak el minket és véleményeztük egymás útvonalait is. Természetesen egy kis kártyázás sem maradhatott ki az estéből, majd Máténak köszönhetően esti mese gyanánt vicceket hallhattunk. Többnyire a kicsik is értették őket, vagy legalábbis nevettek. A vacsorának köszönhetően úgy döntöttünk hogy nyitott ablaknál alszunk, ami így utólag meggondolva nem biztos hogy a legjobb döntés volt. De legalább friss levegő volt mikor felébredtünk.

A szombati svédasztalos reggeli után az 5-ös üzemnél futottunk kisebb pályákat, ahol már nagyobb számban voltunk jelen, ugyanis Pécsről is jött erősítés. Szintén napsütéses melegben futottunk, itt már volt bozót is egy-két helyen. A szállásra visszaérkezve a maradék babfőzelékhez fordultunk tartalmas ebéd gyanánt, de sajnos ennek később még volt negatív mellékhatása.

Mivel a szállásra érkezés és a délutáni edzés között kb. 3 óra szünet volt (többnyire napozás, BANG-ezés, tanulás, fiatalabbak esetén egymásra mászva Family Guy nézés), ezért természetesen energiával feltöltve mentünk a délutáni edzésre. Szerintem a hétvége legjobb edzése volt, vagy legalábbis a legérdekesebb: párokban futottunk kb. 2-3 km-es pályákat, egymást üldözve. Az első futó elindult egy normális térképpel, majd a második futó 1 perccel később egy olyan térképpel, ami utakat nem jelölt. Én Werner Petivel versenyeztem, hatalmas küzdelmek eredményeképpen 1-1 lett az edzés végén az állás. Valószínűleg ezen az edzésen nyomtam a legjobban a hétvégén, mert hát ugyebár mégiscsak üldözéses verseny volt. Vacsoránál persze Hangának már úgy adtam elő, hogy milyen hősies küzdelemben győztem. További érdekesség, hogy ezen az edzésen találkoztam (pár méterre) egy hatalmas vaddisznóval meg egy 7 tagú szarvas csordával.

Az esti székely káposzta után ismét elemeztük a pályákat (bár most rövidebben). Utána muszáj volt egy kicsit BANG-ezni is, amihez olyan sokan voltunk hogy két csoportban kellett játszani. Sajnos eddigre érett be a babfőzelék második köre (ebéd): a fiú társaság kb. felét kiütötte (de szerencsére a vasárnap reggeli edzésre helyrejöttünk). Az esti viccek persze most se maradhattak el.

Vasárnap reggel sajnos az utolsó napunkra virradtunk... már csak egy edzés volt hátra. A szokásos szintes bemelegítést most sem hagytuk ki, aztán cikk-cakk edzés következett, bár nekem csak egy sima pálya jutott. A jó az volt benne, hogy a vonalvezetése megegyezett a cikk-cakk pályákkal, úgyhogy sűrűn találkoztam a többiekkel az átmenetek során. Elvileg Filóval versenyeztem, de az időket inkább ne firtassuk.

Edzés után még zuhi, összepakolás, takarítás, aztán hazafelé vettük az irányt.

Nagyon jó hétvége volt, ráadásul egy olyan terepen, ahol még nem edzettünk sokat. Várjuk a következő hasonló edzőtábort!