Felnőtt Vb beszámoló

A Vb-re Július negyedikén indultunk, az első szám előtt három nappal. A csütörtök esti géppel hárman utaztunk, Ádám hiányában Kerényi Máté, Csapatvezetőként Vonyó Péter(Létra) és én. A gép későn érkezett. Molnár Géza épületkomplexumában töltöttük az éjszakát, pálinkával és friss pizzával várt minket. Időközben Pelyhe Dani(csapatkísérő) és Lenkei Zsolt azért küzdöttek, hogy a sérült Ádám helyére eljöhessen Liszka Krisztián. Reggelre kiderült, Jöhet! Dani Gézánál maradt megvárni Krisztiánt, közben útnak indultunk az északi sark felé.

A Világbajnokság helyszíne Vuokatti-Sotkamo volt, kb.570km-re Északra Helsinkitől. Megérkeztünk a szállásunkra, tátottuk a szánkat. A Tó mellett volt a házunk garázzsal, faraktárral, kisházikóval, elektromos és fatüzelésű szaunával, mosogatógéppel, stéggel, kenuval, motorcsónakkall együtt. Jobbat nem is kívánhattunk volna.

Az ételünket Létra készítette, így azon kívül, hogy a számunkra megfelelő, kedvenc ételeket fogyasztottuk, sokat is tudott spórolni a csapat. A kedvencem a csokis kalács volt. 

Részt vettünk péntek délután a középtáv-váltó terepbemutatóján. A megszokott kemény, sűrű Finn erdő volt, részletgazdag domborzattal, mély mohával, sziklákkal, mocsarakkal. Az egyetlen, ami számomra szokatlan volt, hogy szintes is volt (Finnországban nem megszokott).

A vb a normáltáv selejtezővel indult. Mivel ezen a távon nem indultam, amíg a többiek versenyeztek, K.Mátéval egy sprintpályát, és néhány rövid sprintintervallt futottunk térképpel. Az indulók közül sajnos csak Zsoltnak sikerült a döntőbe kerülés. Fanninak nagyon kevésen múlott, Krisztián pedig élete első skandináv futásán megállta a helyét, hibázott néhány nagyobbat, de a tempója megfelelő volt, mindenképpen elégedett lehet. 

A következő napon rendezték a Sprint selejtezőt és döntőt. Izgatottan készültem a selejtezőre, tudtuk, hogy hiba nélküli futással könnyedén be lehet jutni a döntőbe. Rajzoltam egy térképet a selejtezőről légi fotóról. Ahogy vártuk, nagyon könnyű terep volt, nagyon gyors volt, ezért lehetett hibázni. Mikor a kezembe vettem a térképet, elfogott a hányinger, láttam, milyen könnyű, csak a fizikumomon fog múlni, hogy meglesz-e a döntő. Néhány öklendezés után folytattam a pályát, volt néhány útvonalválasztás, amiket jól megcsináltam. Az egyik hosszú átmenet után az oldalam szúrni kezdett, elkezdtem lelassulni, kínzó érzés volt, de már jött a vége, beértem. Pelyhe Dani, ahogy mindig, mindenkibe próbált lelket önteni a célban, még akkor is, ha tudta, nem lesz elég a döntőre. Az időm jó volt. A kivetítő előtt álltunk, amikor az utolsó induló beérkezett, én a tizenötödik helyen álltam. Beérkezett elém... ekkora pechet. Mikor újra mutatták az eredményeket, meg akartam nézni, mennyin múlt a bejutás. Már elkapcsolt a tv, mintha ugyanazt az időt láttam volna... Nagyon örültem, mikor a kommentátor bemondta, megosztott tizenötödik hely, holtverseny. A többiek azzal nyugtattak, hogy az Osztráknak nagyobb szerencséje volt, mivel az utolsó előtti ponton még 5mp-el volt mögöttem. A térképekre elemzésekben fogok kitérni, már így is túl hosszú lesz. Pizzát ebédeltünk, majd rövid szunyókálás után indultunk a döntő karanténba. Csak én jutottam be a csapatból, de szerencsére első indulóként nem kellett sokat időznöm egyedül. A baseball stadionból indítottak minket a pályára, a döntő nagyon technikás volt, folyamatos koncentrálást igényelt az útvonalválasztásokra, azok lekövetésére. A célom a hiba nélküli futás volt, így nagyon óvatos voltam, talán kicsit lassú is emiatt, de ezt követelte a pálya (majd az elemzésben). Sajnálatosan így is becsúsztak kisebb megtorpanások, egy-egy kicsivel rosszabb útvonal, végül a 39. helyet szereztem meg a mezőny nagyon szoros, második felében. A két futás után izomlázam lett mindkét lábamban, amit még két nap után is éreztem.

Következett a normáltáv döntő, Zsoltnak szurkoltunk a firssítőnél, és a célban. Elmondása szerint sokkal keményebb volt a terep, mint amire számítani lehetett a terepbemutató alapján, azt mutatják a győztes idők is(101perc). Zsolt a 28. helyet szerezte meg.

Pihenőnapot követően a Középtáv selejtezőre került a sor. Szintén hiba nélkül próbáltam menni, visszafogottan, de így is sikerült egy nagyobbat (másfél perc) és két kisebbet hibáznom, így lecsúsztam a döntőről(16.). Zsolt bejutott, majdnem hibátlan futással, és nagyon jó idővel. 

Másnap így Zsoltnak szurkoltunk a középtáv döntőben. A pályában sok szint volt, így nem csak technikailag volt kemény. Gueorgiou behibázott a kettesre, ezzel elveszítve a bajnoki címét. Zsolt beállította legjobb erdei eredményét, 18. lett!!! 

Az utolsó versenyszám a váltó volt. Az este megbeszéltük a csapat összeállítást, Zsolt kezd, én vagyok a második és Kerényi Máté a harmadik. Így lehetőleg minél tovább maradunk az élmezőnnyel. Eldördültek a rajtágyúk, Zsolt ahogy szokott, jól kezdett. A pálya közepénél levált a bolyról, az útvonala nem lett volna rossz, de belehibázott, ezzel körülbelül másfél percet veszítve. Ezt a hátrányt még valamivel tudta javítani a célig, de nem sikerült az élbollyal bejönnie. A hátrány így is nagyon kevés volt, 13. helyen, 1:20 hátránnyal érkezett, fél percre az első boly végétől teljesen egyedül. Ennek némiképp örültem, nyugodtabb vagyok, ha csak magamra kell koncentrálnom. Utol értem az Ausztrált, az Osztrákot már láttam a pálya felénél, mikor elkövettem az első hibát, több mint egy percet itt hagyva, közeledtek hozzám hátulról. Továbbra is egyedül futva, néha megpillantva az olaszt és a britet, nyomtam a pályát. A cél előtt nemsokkal egymás után három pontra sikerült kisebbeket (20mp) hibáznom, így látótávolságra kerültem az első futóknál hibázó Francia és Lett váltóknak. Szerencsére hányás nélkül tudtam tartani előttük a pozíciómat a 12. helyen, így Kerényi Máté Thierry Gueorgiou és Edgars Bertuks( 11szeres és egyszeres világbajnokok) előtt futhatott ki a pályára. Máté el is kezdte teljesíteni a feladatát( a végén lehajrázni Gueorgiout) és a hármas pontig elfutott Gueorgiouval, ameddig ő 47mp-et hozott az egész mezőnyön. Sajnos itt egy lefelében leszakadt, a további kilómétereket egyedül teljesítette. Végül a 15. helyet szereztük meg.

Záróünnepség, bankett, fáradt hazaindulás. 

Ne hajts gyorsan!

máté