Ifi EB 2008.

Ifjúsági Európa Bajnokság

Hétfő délelőtt már alig bírtam megülni az iskolába. Este indulunk az Eb-re!!  A Domus parkolóba gyülekeztünk, mi vittük a buszt, amivel az egész csapat utazott Svájcba. Késő este érkeztünk meg Csillebércre, itt aludtunk, majd hajnalba most már együtt az egész válogatott vágtunk neki a nagy útnak.
Fáradtan,de annál nagyobb örömmel és lelkesedéssel érkeztünk meg Solothurn nevű kis városkába, ideiglenes szállásunkra. Amiben én igen kellemesen csalódtam, 4 emeletes, nem rég felújított ifjúsági szálló, jól felszerelt étkezővel és extra biztonságos szobákkal. Csak kártyával lehetett nyitni az ajtókat, ami miatt adódtak furcsa helyezetek, mert ugye így még a vécére is kártyával kellett menni…:-). Gyors kipakolás után úgy döntöttünk páran, hogy egy átmozgató futással fejezzük be a napot, ami alatt jó tájfutók módjára majdnem sikerült eltévednünk.

Szerdán ismerkedtünk a tereppel. Valakik már nagyon gyakorlottak voltak, hiszen futottak itt nyáron is, de nekem ez volt az első. Nagyon tetszett, bár a növényzet nem volt jól értelmezhető számomra. A kiadós ebéd után memória pályákat teljesítettünk 4-es csoportokban a városban (itt volt a vasárnapi sprint verseny). Mi felmásztunk a templom harangtornyába, ami hihetetlen magasan volt (Móni és Berecki Máté szenvedett is a tériszonytól), gyönyörű panorámát, még a normáltáv terepét is lehetett látni.
Csütörtökön átcuccoltunk a hivatalos központba, egy laktanyába! Először rémisztőnek tűnt az egész: mindenhol katonák, 18 fős szobák. De hamar rájöttünk, hogy tiszta buli az egész. Mi az angol lányokkal voltunk együtt, akiket nem nagyon kedveltünk, így hát túl sokat nem is kommunikáltunk. Ma is volt terepbemutató. Ez még jobban tetszett, mint a tegnapi, itt már a növényzetet is ki tudtam olvasni, meg át lehetett futni általában mindenen, a szerdaival ellentétben. Éreztem, hogy a futás se megy rosszul, ami bíztató volt a holnapi napra nézve. Este jó hangulatban készülődött mindenki, Móni jóvoltából ott virított a piros-fehér-zöld az arcunkon (sőt többségünknek a körmén is), felhúztuk az egyen melegítőt, aztán irány a megnyitó! A csapat eddigre már jól összekovácsolódott, büszkén kiáltozva a Ria-Ria-Hungáriát vonultunk fel! Egy terembe bezsúfolódva hallgattuk meg a beszédeket, köszöntőket, meg egy kürtöst is :-), aki több méteres hangszeren zenélt nekünk! Az Euróba bajnokság elkezdődött! Én semmi izgalmat nem éreztem, kizártam azt, hogy egy nagy megmérettetésen vagyok és csak a feladatra koncentráltam. De túl szép lett volna, ha ez pont nekem sikerül. Pénteken már felébredtem a korán indulókkal (pedig még bőven lett volna időm), nem bírtam aludni, fájt a hasam, minden bajom volt. Kezdődik… Próbáltam magamra visszaerőltetni az előző napi nyugalmat, de nem ment. Ezzel nem voltam egyedül. Mátéval egy busszal mentünk ki, és még így is nekem kellett őt bíztatni, hogy nem kell izgulni, ez csak egy feladat, amit meg kell oldani. És erre képesek is vagyunk. Ezt közbe én is igyekeztem elhinni nem túl nagy sikerrel. A 3. negyedbe indultam, mikor kiértünk volt még több, mint egy órám, amit pihenéssel, majd alapos bemelegítéssel töltöttem. Annyira felstresszeltem maga, hogy a rajtba menet majdnem hánytam egyet. Sebaj, mindjárt az erdőbe leszek, ott már nem lesz időm izgulni. Még 1-2 jó tanács Vinicztől, aztán hajrá.
1. pontra kapkodtam, kicsit ívelve fogtam (15’), a kettesre menet beleragadtam a szedresbe, de az sem volt több 15 mp-nél. A hármas jól megvolt, utána találkoztam Mátéval. Ugyanarra a pontra mentünk,szívtunk előbb kerestük (20’). Mondtam neki, hogy most nyugodjon meg, ne kapkodjon csak azért, mert hibáztunk. Ennek ellenére egy nagyobbat hibázott utána, mint ahogy én is. Ez kb 1 perc volt, de örültem, mert az előttem induló osztrák lányt itt értem utol. Na gondoltam akkor most innen toljuk együtt. A 6-ost meg is fogtuk jó tempóba, de utána ő jobb útvonalat választott. Körbement úton, míg én bent túrtam az erdőbe. Nagy hülyeség volt, sokkal lassabb voltam, mikor kiértem az útra már jóval elöttem járt, aztán eltűnt a susnyásba a pontra, és meg szívtam is még arra. Lerakott. Nem baj, még hátra van a fele a pályának, küzdeni kell tovább, Dorka mondta, hogy itt egy nagy küzdés sok mindenre jó lehet. Utána egész jól mentem, bár volt 1-2 hibám (megint azért, mert nem kerültem, hanem bent toltam az erdőbe…), a frissítő pontot is sikerült megfognom. A vége felé utolért az utánam sokkal induló cseh lány (aki 2. lett), mentem vele 2 átmenetet, de többet nem bírtam, gyorsabb volt nálam. A végére nagyon elfáradtam, a befutót is kétszer fogtam (nem hallottam, hogy csipogott-e), de úgy érzetem, hogy nem volt ez olyan rossz futás. Részidős papír: 48 perc. Lássuk mire elég ez. Még 20-ba vagyok, ez egész jó. Ott is maradtam, 18. hely. Nem voltam a legelégedettebb magammal, jobbnak éreztem. Kicsit mérges voltam magamra, mert ha együtt tudok maradni Julia Bauerrel, akkor ott lehettem volna az első hatba. De a sportba nincs ha.  Az 1. nagyon durva időt futott. 39 perccel nyerte, ő az, aki nyáron a Junior vb-n megnyerte a sprintet! Levezettem, átöltöztem, aztán mondták is a jó hírt, Máté az első helyek egyikére futott be! Hozta a formáját. Persze ő ott aggályoskodott, hogy ez nem is az ő érdeme, mert a cseh fiúval futott a pálya egy részén, azzal, aki nyert. De hát tudni kell elfutni is ilyen nagy menőkkel (nekem nem sikerült…) meg Máté nem rakta zsebre a térképet, aztán uccu-neki utána. Végeredményben 4. lett! Zempléni Réka 7. helyezést ért el, ami mindenképpen jó.
Eredmények:

Zempléni Réka 7.                                                                   Baumholczer Máté 4.
Kovács Filoména 18.                                                              Horváth Marci 17.
Lajos Luca 49.                                                           Tölgyesi Ákos 40.
Szokol Mónika 66.                                                                 Kazal Márton 62.

Tóth Réka 33.                                                                        Vellner Gábor 46.
Tibay Ilona 38.                                                           Fehérvári Zsolt 48.
Zsigmond Vanda 44.                                                              Berecki Máté 62.
Bertóti Regina 53.                                                                   Kinde Mátyás 73.


Következő nap a váltóé. A rajtot kora reggelre (9-re) rakták, így az 1. futók még ködbe mentek ki a pályájukra. Az át-, befutást elég bonyolultan oldották meg, Vinicznek legalább kétszer el kellett mondania, mire megértettem. Luca nagyon jó helyen hozta a váltónkat, csak 2,5 perccel jött az élboly mögött. El is kezdtem izgulni, hogy akkor ebből a végén éles párbaj lehet az erdőbe, akár befutó harc is a jó helyezésért. De sajnos ez nem így történt. Rékának ma nagyon nem ment jól, elmondása szerint minden második pontra hibázott. Én már azzal az utasítással mentem ki, hogy ne hajtsam magam szét, nincs, hiszen a 16. helyen álltunk, mikor elindultam. Azért igyekeztem egy hibátlan jó tempójú futást produkálni. Ami többé-kevésbé sikerült, volt egy-két hibám, és nem is voltam olyan gyors, mintha kiélezett helyzetbe kellett volna pörögni. A pálya tetszett, szép volt az erdő, igaz a futhatóságot igen nagymértékben nehezítette a gallyazás és néhol a magas fű is. Mikor beértem mondták a többiek, hogy a serdülő fiúk 6.-ak! Máté azért hányt egyet az átfutón, egy brit lányról gondolta, hogy a sarkába vannak az angolok…Mi 12.-ek, az ifi lányok 15.-ek lettek. A fiúknak sajnos nem sikerült, Zsolt nagy lemaradással hozta a váltót, így a többiek már nem is teljesítették, csak kimenetek futni egyet. Azért kár, hogy Rékának nem ment jól, mert el lehetett volna csíni egy jó helyezést. De hát úgy megint az a HA…
Az egész délután a miénk volt ezután, mert így, hogy korábban kezdődött a verseny, előbb is lett vége, mint a normálnak. A csapat egy része még egyszer bement Solothurnba egy városnézésre, mi Mónival inkább kimentünk kocogni/sétálni egyet a laktanya mellett lévő terepbemutatóra, hogy szoktassuk magunkat a méretarányhoz. Visszafele jövet füleltük le a zászló tolvajokat. Két srác, akik angoloknak vallották utána magukat, tépték le az ablakba kilógatott zászlónkat… visszaraktuk, de másnapra megint eltűnt. egy magyar szurkoló találta meg a dánoknál. Örök rejtély…
Este volt a záró ceremónia, erre egyesek nagyon kicsípték magukat. Vicces volt válogatott tájfutókat Európa bajnokságon kikenve, miniszoknyába, kis bőrdzsekibe, kisestélyibe és szőrös csizmába látni. Az egész este a bankett vacsorával kezdődött, ahol nem volt semmi extra: az eddigi tészta helyett húst kaptunk. Ja és egy kis sütit :-)Utána átvonultunk a megnyitóról már jól ismert épületbe az eredményhirdetésre, záró beszédekre. Nagyon igényesen csinálták meg az egészet, a hosszú beszéd után (amiből én semmit nem értettem hiányos nyelvtudásom miatt) profin összevágott kisfilmeket láthattunk az elmúlt két napról, majd jöttek a hip-hop táncosok, és persze az eredményhirdetés, ahol jól megtapsoltuk Mátét! A bulira nem maradtunk ott, rendes versenyzőkhöz illően hazamentünk, pihenni a másnapi sprintre.
Vasárnap reggel fél 8, csomagokkal megrakodva indultunk Solothurnba. Már megint nagyon izgultam. Túl sokat vártam el magamtól, nem tudtam elhinni, hogy nem kell azzal foglalkozni, hogy tavaly 5. lettem ezen a számon. Az itt most semmit nem ér. Változott a mezőny, olyanok lettek nagyon jók, akiket tavaly még a normálon is megvertem. Például azt a dán lányt, aki nyert pénteken, meg Junior vb-n is győzedelmeskedett. Az idő nem volt rossz, bár az első futók ma is ködbe rajtoltak el. A 3. negyedbe indultam. A pályáról mindent tudtunk, amit tudni lehetett, hogy hol van az átfutás (a várfalon végig), hol a befutópont.
Az 1. pontra eggyel előbbi utcába akartam befutni, de szerencsére időben észrevettem, hogy nem lesz jó. De így is benne maradt 5 mp. Az átfutóig innen jól ment, csak a 3-ra volt egy kis bizonytalanságom (3 mp). De utána megzakkantam, pedig tudtam, hogy itt figyelni kell, mert elveheti a tömeg zaja az eszem. És mégis ezután hibáztam. A templomnál volt a pont, nem néztem meg a szimbólt, így azt hittem, hogy kerítéssarka a pont, ezért felülről mentem. Hiba volt, a pont lent volt (több, mint fél perc). Innen a végéig megvolt már minden hibátlanul. Azt hittem most is, hogy azért 20-ba bent leszek. Csalódás volt a 31. hely. De mint utólag kiderült lassú is voltam az élmezőnyhöz képest. Elfáradtam az előző napokban. Hiba nélkül se lettem volna 10-be. De másnak sikerült! Máté nagyon szoros versenyben 3. lett!!! Persze Mátésan hozzátette, hogy többet kellett volna erre a sprintre edzeni…:-) teljesen kész! Gábor 6. lett az ifi fiúknál.
További eredmények:

Kovács Filoména 31.                                                              Horváth Marci 15.
Szokol Mónika 40.                                                                 Tölgyesi Ákos 23.
Lajos Luca 55.                                                            Kazal Márton 38.
Zempléni Réka 74.

Tóth Réka 32.                                                                        Kinde Matyi 42.
Bertóti Regina 35.                                                                   Fehérvári Zsolt 64.
Zsigmond Vanda 53.                                                               Berecki Máté disq
Tibay Ilona 56.

Összegezve: egy nagyon szép, tartalmas és jó hetet zártunk! Az biztos, hogy megérte kimenni! Igaz biztos többen jobb eredményekre számítottunk. De én nem vagyok teljesen elkeseredve, úgy érzem megtettem minden tőlem telhetőt. Sok tapasztalatot gyűjtöttem. A csapat is tök jól összekovácsolódott a végére, jó érzés volt ott lenni, képviselni hazánkat!